Az apáca iskolában hittant tanít.
Megkérdezi a gyerekeket:
– Na, gyerekek, ki tudja, mi a csoda?
Pistike rögtön jelentkezik.
– Tessék, Pistike.
– Az, amikor a nővér megígéri, hogy csak öt perc lesz az óra vége előtt, és tényleg csak öt perc lesz.
Az apáca összevonja a szemöldökét:
– Ez miért volna csoda?
Pistike vállat von:
– Mert ilyen még egyszer sem történt meg.
Az apáca sóhajt: – Látom, te már a gyakorlati teológiát tanulod.
Még több vicc:
1.
Két apáca biciklizik hazafelé a kolostorba.
Az út tele van macskakővel, rázza őket rendesen.
Az egyik megszólal:
– Nővér, én még sosem jöttem erre.
A másik csodálkozva ránéz:
– Én sem, de szerintem nem az út új…
– Hanem?
– Hanem valaki leeresztette a gumikat.
Erre az első sóhajt:
– Akkor legalább nem a Jóisten büntet minket.
– Nem, csak a sekrestyés spórol a pumpával.
2.
Két apáca utazik a vonaton.
Velük szemben leül egy fiatalember, és folyton őket nézi.
Az egyik apáca odasúgja a másiknak:
– Szerinted felismerte, hogy apácák vagyunk?
– Biztosan.
– És honnan tudod?
– Mert még mindig udvarias.
A fiú egyszer csak megszólal:
– Elnézést, nővérek, ez a vonat bemegy a belvárosba?
Az apáca mosolyog: – Igen, fiam, de maga már rég a mennyországba próbál jegyet váltani.
3.
Az apáca hittanórán megkérdezi a gyerekeket:
– Na, gyerekek, ki tudja, mi az abszolút bizalom?
A gyerekek hallgatnak, csak Pistike teszi fel a kezét.
– Tessék, Pistike.
– Az abszolút bizalom az, amikor a nővér rábízza a perselypénzt a sekrestyésre.
Az apáca összehúzza a szemét:
– Ez inkább vakmerőség, nem bizalom.
Pistike bólogat:
– Akkor tudom a vakmerőséget is.
– Na és az mi?
– Amikor a nővér azt hiszi, hogy a hátsó padban tényleg figyelünk.
