Azt mondja reggel a horoszkópom: ma sorsfordító nap vár rám.
Na mondom, végre, ideje volt, mert eddig csak a rezsi fordult felém.
Elindultam nagy önbizalommal, hogy ma biztos történik valami különleges.
Már a lépcsőházban éreztem, hogy dolgoznak az energiák.
Aztán a második lépcsőfokon akkorát estem, hogy három szomszéd egyszerre kérdezte, jól vagyok-e.
Mondtam, persze, csak épp megérkezett a kozmikus fordulat. Később újra megnéztem a horoszkópot, és ott volt: „maradj két lábbal a földön”.
Na, ezt sikerült a legjobban teljesítenem.
A szomszéd néni még utánam szólt, hogy vigyázzak, mert az ilyen jelek sosem véletlenek.
Mondtam neki, hogy nálam most már semmi nem véletlen, még a gravitáció sem.
Valahogy összeszedtem a méltóságom maradékát, ami körülbelül egy fél papucsban és egy sértett tekintetben merült ki.
Lesétáltam a boltba, mert úgy éreztem, egy sorsfordító naphoz legalább egy kakaós csiga dukál.
Ott aztán a pénztárnál rám mosolygott a kasszás, és megkérdezte, nehéz reggelem van-e.
Mondtam, nem nehéz, inkább csak kozmikusan túlterhelt.
Erre olyan együttérzően nézett rám, hogy majdnem vettem mellé egy kaparós sorsjegyet is, hátha a csillagok teljes csomagban dolgoznak.
De végül csak tejet vettem, mert az univerzum üzeneteiből még nem lehet kávét főzni.
Hazafelé persze leszakadt a szatyor füle, úgyhogy a tej gurult előre, én meg utána, mint aki személyesen üldözi a végzetét.
A parkolóban egy bácsi megkérdezte, sportolok-e valamit.
Mondtam, igen, jelenleg a Merkúr-retrográd akadályfutásban indulok.
Mire hazaértem, már biztos voltam benne, hogy a horoszkóp nem jóslat volt, hanem figyelmeztetés.
Újra megnyitottam, hátha van valami apróbetűs rész is, hogy „használat előtt kapaszkodj”.
Nem volt, csak annyi, hogy „fogadd nyitott szívvel a változást”.
Na, a szívem nyitott volt, a térdem is, a könyököm is, gyakorlatilag egész napom egy élő önismereti horzsolás lett.
Azóta, ha a horoszkóp sorsfordító napot ígér, előbb leülök, megkapaszkodom, és csak utána kezdek el reménykedni. 😀
Még több:
A horoszkóp ma azt ígérte, hogy különleges találkozás vár rám.
Na mondom, ez már valami, végre belép valaki izgalmas az életembe.
Egész nap úgy készültem, mintha minimum egy romantikus film főszereplője lennék.
Szépen felöltöztem, belőttem a hajam, még a járásomon is emeltem egy kicsit.
Aztán a bolt bejáratánál teljes lendületből nekimentem az automata ajtónak.
Kiderült, hogy különleges találkozás tényleg volt, csak az ajtóval.
A biztonsági őr úgy nézett rám, mintha én lennék a hónap asztrológiai eseménye.
Bent még a pénztáros is megkérdezte, minden rendben van-e.
Mondtam, persze, csak most teljesedett be a kozmikus kapcsolódás.
Azóta, ha a horoszkóp találkozást ígér, előbb megnézem, mi van előttem üvegként. .
