A skót sétál a tengerparton, és egyszer csak belebotlik egy régi rézlámpába. Megdörzsöli, mire előbukkan egy szellem:
– Kiszabadítottál, ezért teljesítem egy kívánságodat! – mondja a szellem.
A skót elővesz egy térképet:
– Nézd, szellem. Itt van ez a rengeteg háború, éhezés és viszály a világban. Azt akarom, hogy teremts békét és jólétet minden országban, és mindenki szeresse a felebarátját!
A szellem vakarja a fejét, nézi a térképet, majd sóhajt:
– Figyelj, ez még nekem is sok. Évezredes gyűlöletet, gazdasági válságokat és politikai káoszt kellene megoldanom… Maradjunk a földön! Nincs valami egyszerűbb, személyesebb kívánságod?
A skót elgondolkodik, majd előveszi a pénztárcáját:
– Hát, jól van. Itt van a feleségem fényképe. Tudod, nem egy szépségideál, ráadásul állandóan zsörtölődik, költi a pénzemet és sosem főz rám. Meg tudnád tenni, hogy gyönyörű legyen, kedves, spórolós és kiváló háziasszony?
A szellem átveszi a fotót, hosszú percekig némán nézi, forgatja, majd megszólal:
– Te… mutasd csak még egyszer azt a térképet! Hogyan is legyen az a világbéke?
Még több vicc:
1.
A jövőbelátó
A vándor betér a falusi jövendőmondóhoz:
– Uram, hallottam, hogy maga látja a jövőt. Meg tudná mondani, mi lesz velem?
A jós mélyen a kristálygömbbe néz, majd megszólal:
– Látom… látom, hogy ma este egy nagy halom pénz fog állni a háza előtt!
A férfi boldogan rohan haza, de csak egy nagy teherautót talál a kapuban, ami éppen tíz tonna aprópénzt borít ki a feljáróra. Kétségbeesetten szalad vissza:
– Uram! Ez borzasztó! Nem tudok bemenni a házamba a rengeteg fémpénztől! Miért mondta, hogy ez jó lesz?
– Én nem mondtam, hogy jó lesz – feleli a jós. – Csak azt mondtam, hogy ott fog állni.
Én jövendőmondó vagyok, nem rakodómunkás.
A nagyravágyó gazda
A gazda kimegy a vásárba, és lát egy hirdetést: „Beszélő ló eladó – mindössze 5000 forint!”
Gondolja, ennyiért ingyen van, még ha átverés is, megnézi. Bemegy az istállóba, ott áll egy viharvert, lógó fülű gebe. A gazda hitetlenkedve megszólal:
– Te tényleg tudsz beszélni?
A ló rámordul:
– Persze, hogy tudok.
A gazdának leesik az álla:
– És… és mi a történeted?
A ló nagyot sóhajt, és mesélni kezd:
– Hát, fiatal koromban fedezték fel a tehetségemet. Titkosügynökként dolgoztam a kormánynak, ott ültem a fontos diplomáciai tárgyalásokon, mert senki nem nézte ki egy lóból, hogy érti, amiről beszélnek. Később kitüntettek, de meguntam a veszélyt, és beálltam mentő lónak a hegyekbe. Több száz embert mentettem ki a lavinák alól, mert tudtam instruálni őket, hogy mit csináljanak. Most meg itt vagyok, megöregedtem, és ez a gazember el akar adni.
A gazda teljesen fellelkesül, kiszalad az árushoz, és már nyújtja is az ötezrest:
– Megveszem! De mondja már, ember, miért adja ilyen szemtelenül olcsón ezt a csodálatos állatot?
Az árus legyint egyet:
– Á, ne is figyeljen rá, uram! Hazudik a dög… egy percet nem volt mentő ló!
