A megváltás nem kerülhet pénzbe! Senki ne kérjen pénzt a temetésekért, keresztelőkért és a… – Ossza meg legyen kedves, aki egyetért szavaival!
Komoly vitákat és erős reakciókat indított el az egyházfő egyik kijelentése, amelyben világosan kimondta: a hithez, a szentségekhez és az isteni kegyelemhez nem kapcsolódhat pénzügyi elvárás, mert a megváltás nem árucikk, és nem lehet olyan benyomást kelteni az emberekben, mintha a keresztelésért, az áldásért, a temetésért vagy akár a misékért fizetni kellene.
Egy reggeli mise alkalmával arról beszélt, hogy az egyházon belül időről időre megjelenik egy olyan kereskedelmi szemlélet, amely súlyosan rombolja a hívők bizalmát, mert amikor valaki belép egy templomba, nem azt kellene éreznie, hogy egy szolgáltatás árjegyzékével találja szemben magát, hanem azt, hogy Isten házába érkezett, ahol a hit, az irgalom és a lelki támogatás mindenki számára nyitott.
Szavai szerint különösen fájdalmas és botrányos, amikor az emberek azt tapasztalják, hogy a vallási események és szertartások körül pénzügyi elvárások jelennek meg, hiszen a hit lényege éppen az, hogy az ember ne üzleti feltételek között találkozzon az istenivel, hanem alázattal, szeretettel és elfogadással. Prédikációjában arra az újszövetségi jelenetre is utalt, amikor Jézus korbáccsal űzi ki a kereskedőket a templomból, világosan jelezve, hogy a szent hely nem válhat anyagi érdekek színterévé.
Az egyházfő keményen fogalmazott, amikor kijelentette, hogy „Jaj azoknak az egyházaknak, amelyek üzletelnek. A megváltás ingyenes”, majd egy személyes történetet is felidézett korábbi papi szolgálatából. Elmondása szerint egy jegyespár szerette volna, ha esküvőjük misével együtt történik, ám azt a választ kapták, hogy erre már nincs idő, mert sokan várnak, viszont ha hosszabb szertartást akarnak, azt külön pénz ellenében mégis megkaphatják. Ez a történet szerinte fájdalmas példája annak, hogyan torzulhat el a lelki szolgálat szelleme.
Arra is figyelmeztetett, hogy az emberek sok hibát képesek megbocsátani lelkipásztoraiknak, de két dolgot különösen nehezen viselnek: az anyagiasságot és a rossz bánásmódot. Éppen ezért úgy véli, az egyháznak újra és újra vissza kell térnie az eredeti küldetéséhez, ahhoz az egyszerű, tiszta és emberséges magatartáshoz, amelyben nem a pénz, hanem a szolgálat, az irgalom és a hitelesség áll a középpontban.
A kijelentés sokaknál azért talált mély visszhangra, mert rengetegen érezték már úgy, hogy bizonyos vallási alkalmak körül túl nagy hangsúlyt kap az anyagi oldal, miközben ezeknek a pillanatoknak éppen a lélek emeléséről, a közösségről és a vigaszról kellene szólniuk. Ezért nem meglepő, hogy az egyházfő szavai után sokan úgy érezték: végre valaki kimondta azt, amit régóta sok hívő is igaznak érez.
A megszólalás tehát nemcsak egyházi körökben kavart nagy port, hanem a hétköznapi emberek között is, mert egy olyan kérdést érintett, amely egyszerre szól hitről, erkölcsről és emberségről. Sokan most abban bíznak, hogy ezek a szavak nemcsak erős mondatok maradnak, hanem valódi változást is elindíthatnak ott, ahol a szentség helyére lassan a pénz logikája kezdett befurakodni.
