– Iván, miért nézi ilyen sokáig az órát?
– Jelentem, őrmester úr, figyelem az idő múlását.
– És mire jutott?
– Arra, hogy nagyon lassan múlik.
– És mitől gyorsulna fel?
– Jelentem, ha azt mondanák: „mára ennyi.”
Még több vicc:
1.
– Iván, miért késett a reggeli tornáról?
– Jelentem, őrmester úr, az ágyam nem akart elengedni.
– Az ágy magát hogyhogy nem engedte?
– Olyan szépen be volt vetve, sajnáltam összegyűrni.
– És mégis hogy kelt fel végül?
– Nagy nehezen kibújtam a szélére.
– És most milyen állapotban van az ágy?
– Jelentem, már nem szabályos, de nagyon kényelmes.
2.
A kiképzésen a parancsnok magyaráz az újoncoknak:
– Emberek! A katona legfontosabb tulajdonsága az éberség! Ivanics, maga szerint mi az éberség?
Ivanics rezzenéstelen arccal válaszol:
– Az, amikor az ember úgy tesz, mintha figyelne, miközben valójában azon gondolkodik, hogy mikor lesz már ebéd!
A parancsnok dühösen ráordít:
– Ivanics! Maga szerint én nem látom, hogy maga éppen az ebédre gondol?!
Mire Ivanics:
– Látja, parancsnok úr? Mondtam én, hogy maga a legéberebb közülünk!
3.
A kiképzésen a parancsnok megáll az újonc Iván előtt, és gyanakodva nézi:
– Iván! Miért áll itt ilyen nyugodtan, amikor mindenki más lázasan dolgozik a körletben?
Iván peckesen kihúzza magát:
– Parancsnok úr, én a legfontosabbat gyakorlom!
– Mégis mit, Iván? Talán a stratégiai tervezést?
– Nem, parancsnok úr! Azt gyakorlom, hogyan kell láthatatlannak maradni!
A parancsnok vörös fejjel üvöltözni kezd:
– Maga bolond?! Hiszen itt áll előttem, teljesen tisztán látom!
Mire Iván szomorúan felsóhajt:
– Fene egye meg, tudtam, hogy ma sem fog sikerülni… Holnap újrapróbálom!
