Gazsi elmegy locsolkodni a szomszédba.
Megáll az ajtóban, kicsípi magát, és elkezdi a verset:
– Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam…
– Na és, megöntözöd, Gazsi?
– kérdezi a háziasszony mosolyogva.
– Hát, ha már ilyen szépen kéri az asszonyka…
De csak akkor, ha van nála egy ötezres!
– De Gazsi! Hát a locsolásért én adok neked pénzt, nem te kérsz tőlem!
– Jaj, drága hölgyem, maga félreérti!
Én a kölnit is részletre vettem, valahogy el kell kezdeni a törlesztést!
Még több vicc:
A „takarékos” Gazsi
Gazsi kopogtat a polgármesterék ajtaján húsvét hétfőn. Kiáll az udvarra, és büszkén mondja:
– Polgármester úr, jöttem locsolkodni! De ne tessenek aggódni, nálam van a legmodernebb technika!
Azzal elővesz egy kis ablakmosó spriccelőt. Meglocsolja az asszonyt, mire az kérdezi:
– Hát Gazsi, ez meg mi? Miért spriccelővel jöttél?
– Mert drága a kölni, asszonyom! Így legalább pontosan tudom adagolni: egy fújás egy ötezres, két fújás egy tízest ér!
A „modern” locsolás
Gazsi elmegy a paplakhoz is. Megáll a tiszteletes előtt, és elkezdi:
– Tisztelendő úr, én idén nem verssel jöttem, hanem üzleti ajánlattal.
– Micsoda ajánlattal, Gazsi?
– Nézze, itt van ez a kölni. Ha meglocsolom a tiszteletes asszonyt, és ő ad érte egy kis kóstolót meg egy kis pénzt, én megígérem, hogy jövőre is jövök.
– És ha nem adok semmit?
– Akkor jövőre a tűzoltófecskendővel jövök vissza, és ingyen lesz a mosás!
A versfaragó
Gazsi bekopog a falu legszebb lányához.
– Van-e szerencsém, vagy csak a kölnim vizes? – kérdezi vigyorogva.
– Mondjad a verset, Gazsi! – mondja a lány.
Gazsi nagyot szippant a levegőbe:
– „Kék ibolya, zöld erdő,
Gazsi bácsi de nyerő!
Ha nem adsz egy pirosat,
Kiszúrom a keréknyomodat!”
– De Gazsi, ez nem is rímel a végén!
– Nem baj az, kislányom, a lényeg, hogy értsd a célzást!
