Egy házaspár otthonába váratlanul hazaér a férj. A feleség éppen a barátjával van, amikor meghallják a garázsajtó csapódását.
Mindketten ledermednek.
– Úristen! – suttogja a nő. – Ha ránk talál, végünk van!
Villámgyorsan összeszedi a férfi ruháit, a kezébe nyomja, és a hátsó ablak felé tereli.
– Ugorj! Azonnal!
– De hát szakad az eső! – tiltakozik a férfi.
– Most nem az időjárás a legnagyobb problémád!
A nő kitárja az ablakot, és egy határozott mozdulattal kilöki.
A férfi a következő pillanatban egy utcai maraton kellős közepén landol. Meztelenül, a ruháit szorongatva, zuhogó esőben.
Néhány másodpercig fut, majd a mellette haladó versenyző kíváncsian odafordul hozzá.
– Elnézést… futott már ezen a maratonon korábban?
– Persze – feleli lihegve. – Minden évben.
– És… mindig ruha nélkül?
– Igen. Így sokkal szabadabbnak érzem magam.
– Értem… és a ruháit mindig a kezében viszi?
– Természetesen. A célban felöltözöm, beülök az autóba, és hazamegyek.
A futótárs végigméri, majd még egy kérdést feltesz.
– És… mindig *vsz*rt visel futás közben?
A férfi megrázza a fejét.
– Nem.
– Akkor most miért?
– Mert esik az eső.
