Pista első napja volt az irodában. Új ing, új cipő, új remények. Úgy lépett be, mint aki minimum céget jött megmenteni, nem csak excelt szerkeszteni.
A főnök rögtön odaintette.
– Pista, nálunk egy szabály van: gondolkodni kell.
Pista bólintott, mintha ő találta volna fel a gondolkodást.
Tíz perccel később a főnök megkérte:
– Ugorj le a pékségbe, és hozz húsz kiflit! Ha van tojás, hozz hatot.
Pista elindult, komoly arccal, küldetéstudattal.
Negyedóra múlva visszatért. A hóna alatt hat kifli.
A főnök ránézett.
– Pista… mi ez?
– Hát mondta, főnök: ha van tojás, hozz hatot.
– És volt tojás?
– Volt.
– De én húsz kiflit kértem!
Pista kihúzta magát.
– Igen, de én pontosan követtem az utasítást.
Az irodában csend lett. Az a sűrű, súlyos csend, amit még a nyomtató is tiszteletben tart.
A könyvelő Marika néni levette a szemüvegét, ránézett Pistára, és csak ennyit mondott:
– Fiam, maga nem pontos volt. Maga veszélyesen lelkes.
A főnök sóhajtott, majd leültette Pistát.
– Figyelj. Az életben nem elég csak hallani, amit mondanak. Érteni is kell. Mert aki gondolkodás nélkül követi az utasítást, abból könnyen baj lesz. Ha holnap azt mondom, “oltsd le a gépeket”, remélem, nem a kávéfőzőt vered szét poroltóval.
Pista elvörösödött.
– Értem, főnök.
– Biztos?
– Igen.
– Akkor menj vissza, és hozz húsz kiflit. A tojást meg hagyd békén. Az nem volt projekt.
Pista újra elindult. Ezúttal lassabban. Gondolkodva.
A pékségben a pultos néni megkérdezte:
– Na, fiatalember, megint félreértett valamit?
Pista sóhajtott.
– Most már próbálom inkább megérteni.
A néni mosolygott.
– Na látja, abból még ember lehet.
Pista visszavitte a húsz kiflit, és aznap megtanulta élete egyik legfontosabb leckéjét:
Nem az a legokosabb, aki mindent szó szerint csinál meg, hanem az, aki meri használni az eszét is.
És attól a naptól kezdve, ha valaki az irodában okoskodott, Marika néni csak ennyit mondott:
– Jól van, kiflihuszár, előbb gondolkodj, aztán indulj.
Pista pedig ezt sosem felejtette el.
A posztban szereplő történet és vizuális tartalom fiktív, humoros illusztráció. Nem utal konkrét valós személyre, cégre vagy eseményre; bármilyen hasonlóság kizárólag a véletlen műve. A tartalom szórakoztató célból készült.
