Történetek
A börtönorvos minden este behívatta magához a csinos rabot. De amikor megtudta, hogy ki is ő valójában, teljesen ledöbbent. Anna, egy huszonöt éves fiatal nő, gyűlölte az estéket. Ez volt az az idő, amikor engedelmeskednie kellett egy ötvenöt éves férfi akaratának. A körülmények úgy alakultak, hogy nem volt más választása. Eleinte naivan azt hitte, hogy megtagadhatja, de a tapasztaltabb cellatársai gyorsan felvilágosították a börtönben uralkodó törvényekről. Elmagyarázták neki, hogy az orvossal szembeszállni értelmetlen – hatalma óriási volt, és ha akarta, pokollá tehette az életét. Anna végül úgy döntött, hogy inkább a kisebbik rosszat választja: engedelmeskedik. Pál már évek óta börtönorvosként dolgozott. Ez a hely tökéletes volt számára, hiszen itt szinte korlátlan hozzáférése volt a női rabokhoz a saját örömére. Amint Anna bekerült, rögtön felfigyelt rá – a lány szépsége kiemelte őt a többiek közül. Először akkor került a börtönkórházba, amikor a rabtársai megtámadták. Később megértette, hogy az egész egy előre kitervelt csapda volt. A támadás után azonnal a rendelőbe vitték kivizsgálásra, ahol Pál már várta. Ott közölte vele, hogy innentől minden este be fogják hozzá kísérni. Nyugodt, kimért hangon ecsetelte, milyen következményei lesznek az ellenállásnak. Anna nem látott kiutat. Ahogy ígérte, Pál gondoskodott róla, hogy a lánynak jobb körülményei legyenek. A többi rab kénytelen volt tisztelettel bánni vele, az őrök pedig nem bántották. Egyetlen vigasza az volt, hogy az orvos nem minden nap dolgozott. Viszont Pál szoros kapcsolatban állt a börtönigazgatóval, és befolyása szinte vetekedett az övével. Mindenki félt tőle. Így teltek a hetek. Az őrök rendszeresen átkísérték Annát az orvosi szobába, ahol kénytelen volt eltűrni mindazt, ami történt. Senki nem avatkozott közbe, senkit nem érdekelt az igazság. De a sors közbeszólt. Egy nap váratlanul áthelyezték Annát egy másik intézménybe. Pál semmit nem tehetett ellene. Még az igazgató sem tudta, miért vitték el a lányt. A doktor azonban nem hagyta el a börtönt. Minden erejével kapaszkodott a pozíciójába, és eltökélt volt, hogy itt fog dolgozni, amíg csak lehet. Amikor új igazgató érkezett, azonnal megpróbált jó viszonyt kialakítani vele. Figyelte, hogyan kezd bele az új főnök a reformokba, és úgy döntött, hogy egyelőre visszafogja magát. Nem akart felesleges kockázatot vállalni, amíg nem biztos a helyzete. A börtönben elkezdődött a rendcsinálás: néhány őrt már kirúgtak, és a fegyelem egyre szigorodott. Pál is érezte, hogy óvatosnak kell lennie. Ezért inkább a főnök mellé állt, besúgta a kollégáit, és mindenben segítette a reformokat. Ez be is vált: a friss vezető, Boriszovics Jenő, egyre többször kérte ki a véleményét, konzultált vele a rabok egészségügyi állapotáról, és szép lassan a jobbkezévé tette. Minden Pál terve szerint haladt. Aztán egy nap…..👉👉👉 A folytatás az első kommentben a kép alatt!
Történetek
