Nathan és én két éven át próbálkoztunk azzal, hogy gyermekünk szülessen. Sajnos természetes úton nem sikerült, de nem adtuk fel.
Amikor végre megszülettek az ikreink, a szívem tele lett olyan boldogsággal, amit szavakba önteni sem tudtam volna. Egy fiú és egy lány – a tökéletes páros, a hosszú évek küzdelmeinek és várakozásának megkoronázása. Úgy éreztem, teljes lett az életem.
Ám a férjem már a kórházból való hazatérés előtt beadta a válási papírokat. A világom egy pillanat alatt omlott össze.
– Miért csinálod ezt? – kérdeztem remegő hangon, amikor végre szemtől szembe álltunk. – Van valakid? Más nő miatt hagysz el minket?
Ő felnevetett. Egy rideg, gúnyos kacaj volt.
– Más nő? Ugyan! Én még téged sem akartalak, nemhogy mást.
A szavak úgy hasítottak belém, mint a penge.
– Akkor… miért? Miért nősültél meg, miért vállaltunk gyereket? – fakadtam ki, könnyeim végiggördültek az arcomon.
– Egyszerű. Egy fiú kellett. – mondta hidegen. – Az apám öröksége. Csak fiú unokával nyílik meg a kassza. És most, hogy megvan, nincs több dolgom veletek.
– Tehát… minden, amit közösen átéltünk… minden mosoly, minden terv… hazugság volt?
– Pontosan. Egyetlen pillanatát sem gondoltam komolyan.
Nem hittem a fülemnek. Nem tudtam, hogy sírjak vagy ordítsak. Csak néztem rá, és a szívem egyre jobban összetört.
– És mi lesz a lányoddal? Ő nem számít? – kérdeztem hitetlenkedve.
– Ő? Semmit sem ér. Nekem csak a fiú kellett. – válaszolta közönyösen.
Akkor megfogadtam, hogy soha nem hagyom, hogy eszközként tekintsen a gyerekeimre.
Ott álltam két újszülöttel a karomban, a szívem egyszerre összetörve és megerősödve. Tudtam, hogy harcolnom kell. Nem csak a gyermekeimért, hanem az igazságért is.
A bíróság előtt feltártam a történetet, bizonyítékokkal, tanúkkal. A férjem alantas szándékai mindenki előtt nyilvánvalóvá váltak. Nem elég, hogy nem kapta meg kizárólag a fiam felügyeleti jogát, de végül az örökség felére is igényt tarthattam.
Győztem. De nem az anyagi javak miatt. Hanem mert megmutattam neki: a gyerekeim nem trófeák és nem eszközök. Ők szeretetből születtek, és szeretetben is fognak felnőni – nélküle, de nem hiányban.
Ma már, amikor a fiam és a lányom együtt nevetnek a kiságyban, tudom, hogy minden fájdalom ellenére erősebb lettem. És hogy a mi családunk igazi – nem örökségekre, hanem szívre épül.
És hogy mi lett Nathan sorsa? Nem érdekel. Összetört. Jogtalannak érzi az ítéletet, de ez legyen az ő baja. Megérdemelte, hogy valaki végre megleckéztesse, mert ő nem csak az én életemmel, hanem két ártatlan gyermekével is játszani akart.
Forrás:www.retropercek.com
