A kórházban töltött két nap alatt volt időm gondolkodni. A nővérek fogták a kezemet, nem ő. Egy idegen mentős törölte le a homlokomat, nem ő. Rájöttem, hogy valójában már régóta egyedülálló anya vagyok, csak van egy lakótársam.
A papíron, amit átadtam, ez állt: „Költözz.”
– Mi ez? – nevetett fel hitetlenkedve. – Most tényleg hisztizel, mert szórakoztam egy kicsit?
– Nem – mondtam halkan, nehogy felébresszem a kicsit. – Azért, mert amikor a legnagyobb szükségünk volt rád, te nem voltál ott. Aki nincs ott a bajban, az ne legyen ott az örömben sem. A zárat holnap cserélik. Menj az anyádhoz.
Összepakolt és elment, azt hitte, majd meggondolom magam. Nem tettem. Soha nem éreztem magam olyan erősnek, mint abban a pillanatban, egyedül a fiammal.
Forrás:hirek365.com
