A 13 éves Omayra Sánchez Garzón órákkal azután halt meg, hogy egy vulkánkitörés romba döntötte otthonát.
1985-ben a kolumbiai Nevado del Ruiz vulkán kitörése hatalmas földcsuszamlásokat és iszapáradatokat indított el, amelyek letarolták Armero városát és környékét. Több ezren vesztették életüket, köztük a 13 éves Omayra is, akiről Frank Fournier készített megrázó fényképet, miközben a lány csapdába esve, csak a feje és kezei voltak a víz felett. A lány fekete szemének tűnő, véraláfutásos tekintete sokakat megdöbbentett.
Omayra tragédiája
A kitörés után keletkező iszapár letarolta Omayra házát. A lány napokon át, három teljes napig térdig állt a hideg vízben, mert a törmelékek beszorították. Bár ételt és vizet kapott a mentőktől, kimenteni senki sem tudta. Többször félt, sírt, a végén már hallucinált, és arról beszélt, hogy nem akar elkésni az iskolából.
A mentők végül feladták a mentést, mert lehetetlen volt kiszabadítani. Körülbelül 60 órával a vulkánkitörés után hunyt el, valószínűleg kihűlés vagy fertőzés miatt.
Az utolsó szavai
Frank Fournier szerint Omayra az utolsó pillanatokban is hősiesen viselkedett. Utolsó szavai ezek voltak: „Anya, nagyon szeretlek, apa, nagyon szeretlek, testvérem, szeretlek.” Mentőövvel próbálták a víz felszínén tartani, de a lábait a háztető törmeléke szorította. A bontáshoz nem volt megfelelő felszerelésük, és ha levágták volna a lábait, az sem mentette volna meg az életét.
Miért nem tudott segíteni a fotós?
Sokan kérdezték Fournier-t, miért nem próbálta megmenteni a lányt, vagy miért készítette el a képet. Elmondta, hogy fizikailag lehetetlen volt kiszabadítani. Sokan vitáztak arról, hogy helyes volt-e lefotózni a helyzetet, de Fournier úgy gondolta, fontos volt bemutatni a történteket, mert ez segített világszerte felhívni a figyelmet és adományokat gyűjteni.
Fournier szerint a katasztrófa után világossá vált, hogy a hatóságok nem készültek fel, nem voltak evakuálási tervek, pedig a tudósok előre jelezték a vulkán veszélyeit. A fotó máig emlékeztet Omayra erejére és bátorságára, Fournier szerint így legalább eljuttathatta a történetét az emberekhez.
