Egy férj egy nap vadászni indul az apósával meg az anyósával.
Beérnek az erdőbe, és megbeszélik, hogy szétválnak, hogy több vadat találjanak.
A férj egyedül marad, boldogan sétál a fák közt, amikor egy hatalmas sikítás rázza meg a csendet.
Odafut – és mit lát?
Az anyósa egy fára mászva üvölt, alatta egy medve két lábra állva morog.
A férj higgadtan nézi, majd megszólal:
– Néni, maradjon nyugton… a medvét megvédi a természet, de ha leesik, én már nem segíthetek!
A medve megfordul, ránéz a férjre, és megszólal:
– Te figyu, ez az asszony a tiéd?
– Igen – bólint a férj. – Miért?
– Akkor most elengedem. Ez már nekem is túl sok…
Másnap a férj beviszi az anyósát a kórházba.
– Mi történt vele? – kérdi az orvos.
– A medve feladta. Az anyós meg utána ment, hogy „ne pofázzon vissza”.
Az orvos csak ennyit mond:
– Akkor ezt nem műteni kell… hanem tisztelni!