Egy szĆke nĆ beĂĄll a benzinkĂșthoz, kiszĂĄll, körbenĂ©z, majd tanĂĄcstalanul odamegy a kĂșthoz. A kĂștas odalĂ©p:
â SegĂthetek, hölgyem?
â Igen, szeretnĂ©k tankolni. De elĆször is⊠ez most dĂzel vagy benzin?
â A kocsijĂĄba? HĂĄt… milyen tĂpus?
â Piros.
â Ăöö⊠az autĂł gyĂĄrtmĂĄnyĂĄt kĂ©rdeztem.
â Azt nem tudom, de olasz. Vagy francia. De lehet, hogy horvĂĄt. NĂ©zze meg maga!
A kĂștas odasĂ©tĂĄl, gyorsan rĂĄnĂ©z a cĂmkĂ©re:
â Ez benzines. Mennyit kĂ©r bele?
â HĂĄt… mondjuk olyan 20 eurĂłnyit.
â Hölgyem, ez forintban megy.
â Ja tĂ©nyleg! Akkor legyen 20 ezer eurĂłnyi! Sose lehet tudni, milyen messze megyekâŠ
A kĂștas csak nyel egyet, majd elkezdi tankolni az autĂłt. Közben megkĂ©rdezi:
â Ugye tudja, hol kell majd fizetni?
A szĆke nĆ bĂłlint:
â Persze. Ott bent. De elĆtte mĂ©g megkĂ©rdezem a NAV-ot, hĂĄtha levonhatom szĂĄmlĂĄra. Azt hiszem, ez most egy hivatalos utazĂĄs: a valĂłsĂĄgbĂłl vissza a logikĂĄba.
A vicc csak szĂłrakoztatĂĄs cĂ©ljĂĄbĂłl kĂ©szĂŒlt, nem fedi a valĂłsĂĄgot, nem mĂĄsok megbĂĄntĂĄsĂĄn alapszik.