Egy olaszországi templom rendhagyó látogatója minden nap részt vesz a misén, ami eleinte kíváncsiságot és aggodalmat váltott ki a hívek között. A hívatlan vendég, egy kóbor németjuhász, Tommy néven ismert, csendben ül a padok között, figyelmesen hallgatva az imádságokat, anélkül, hogy zavarná a ceremóniát. A gyülekezet tagjai eleinte aggódtak, hogy az állat megzavarhatja a szertartást, ám meglepetésükre a kutya példás viselkedést tanúsított.
A gyülekezetet és a környékbelieket egyaránt meghatotta Tommy története, amikor kiderült, miért is jár nap mint nap a templomba. A kutya gazdája, Maria Margherita Lochi, aki éveken át gondoskodott róla és több más kóbor kutyáról is, elhunyt, és Tommy azóta keresi őt a templomban, ahol utoljára együtt voltak a temetés alkalmával.
Maria imádta a kutyákat, és Tommy volt a kedvence közülük. A nő halála óta a kutya minden nap eljár a templomba, reménykedve, hogy újra találkozhat gazdájával. A gyülekezet tagjai mély szomorúságot olvasnak ki a kutya szeméből, amikor csendben ül a mise alatt, hallgatva az imákat.
A helyi pap szerint Tommy pontosan érkezik, és soha nem okoz gondot. “Amikor a gyülekezet keresztelőt vagy temetést tart, mindig csendben ül, és várja, hogy véget érjen a szertartás. Ha Tommy késik, megvárjuk, amíg megérkezik, hogy elkezdjük a misét,” mondta a pap, aki szerint a kutya szomorú szemekkel figyeli az imádságokat.
A gyülekezet tagjai és a környékbeliek barátjukként tekintenek Tommyra, gondoskodnak róla, és szeretetteljesen bánnak vele. Sokan úgy gondolják, hogy a legjobb lenne, ha valaki befogadná a kutyát, aki lehetővé tenné számára, hogy továbbra is rendszeresen ellátogasson a templomba. Tommy története mélyen megérinti az embereket, és rávilágít arra, milyen erős és feltétel nélküli szeretetre képesek az állatok.
