A székely bácsi felülteti a fiát a vonatra, mert el kell mennie Budapestre egyetemre. De mielőtt elindulna a vonat, a bácsi még szigorúan a lelkére köti:
– Na, fiam, viseld magad rendesen, emberségesen. S ha valaki bántana, ne keveredj verekedésbe. Használd az eszedet, ne a kezedet!
A fiú bólogat, majd a vonat elindul. Útközben beül mellé egy elegáns úriember, aki pipázik. Megkérdezi a fiút:
– Mondja csak, fiatalember, mit tanul?
– Én mérnök leszek – feleli büszkén.
– Hohó! Az én fiam is az volt. Aztán most az űrkutatásnál dolgozik.
– Tényleg? Az szép. Én inkább gépész leszek, traktorokat terveznék.
Az úriember megvetően fújja ki a füstöt:
– Hát az nem épp az intellektus csúcsa, de hát… vidéki gyerek, ugye.
A fiú csak néz, nem szól semmit. A bácsi szavai eszébe jutnak.
Aztán az úriember még egyet pöfékel, majd lenézően megszólal:
– Egyébként is, a parasztok csak akkor nyitják ki a szájukat, ha enni vagy inni kell.
A fiú még mindig hallgat.
Amikor megérkeznek Budapestre, a fiú felhívja az apját:
– Édesapám, jól vagyok. Egy bunkóval utaztam, de nem keveredtem bajba.
– Na, ez a beszéd, fiam! És mit csináltál?
– Csak annyit, hogy amikor elaludt, beleöntöttem a pipadohányát a termoszomba. Most biztos csodálkozik, hogy miért kávéízű a pipafüstje és miért pöfékel forró vizet.